查看文章

A „zenei kaméleon” epitheton ornansát a szaksajtó bizonyos könnyűzenei előadóknak, a divattal szemben érvényesülő vagy inkább a következő divatot megelőlegző popcsillagoknak szokta fenntartani (mint amilyen David Bowie vagy Madonna), ám a folytonos alakváltásban leledző előadóművész típusa régi mintákat követ, s valójában a lesüllyedt kultúrjószágok nyáját gyarapítja. A művész, aki úgy váltogatja a stílusát, a hangütését és a megjelenési módját, mint más a fehérneműjét–legalábbis, ami a zenét illeti–, a 19. századból származik, típusának első nagy jelentőségű megtestesítője Erik Satie (1866–1925). E máig is inkább csak a beavatottak számára ismert francia komponista fordulatokban gazdag alkotói pályája grandiózus példáját nyújtja annak, ahogy a romantikus életeszmény megszüntetve őrzi meg önmagát a zseniálisan új és új,„nagy szűzi Vizekre” hajózó zeneszerző alkotói odüsszeiájában …